A veszélyes rakomány

Hirtelen ​megcsendül a krémszínű telefon. A férfiak mindnyájan ránéznek. Horn szólal meg elsőnek:
– Vegye fel, Manacor.
A támadók vezetőjének jellegzetes hangja agresszíven robban bele a hangszórókba:
– Mi van azzal a Berger Transporttal? Megjött már az emberük?
Manacor dadogva mentegetőzik. Mióta tudja, milyen veszélyes anyag van az alagútban, kicsit összetört benne valami. Ezt Horn is észreveszi.
– Százados úr, ezentúl ön beszéljen vele. De keményebben, mint a főmérnök…
Wolf a készülékhez lép. Manacor arcán látszik a megkönnyebbülés. De még beleszól a kagylóba:
– Adom Wolf rendőrszázadost.
A tiszt habozás nélkül beszélni kezd:
– A szállítóvállalat embere megjött már. Nem hívtuk magukat, előbb vele tárgyaltunk. Különben is, a dolog – ahogy látom – inkább maguknak sürgős. Nekünk van időnk.
– Ne fölényeskedjen, főzsaru! Leállítottuk a forgalmat, túszok vannak a kezünkben, és ha felrobbantjuk ezt a konténert, hát igencsak meleg lesz a környéken. Jó kis tábortüzet gyújtanánk!
– Annak a tűznek a legelső áldozatai éppen maguk lennének – vágja rá azonnal Wolf.
Kis csönd támad. A vezérlőteremben a férfiak feszülten figyelnek.
– Hiába ijesztget, főzsaru! A tizennégy túsz rokonai nem fognak örülni, ha a rendőrség feláldozza őket…